Stílusosan indult az őszi rendezvénysorozat
Barokk év, barokk hét, barokk Vásárhely. A Marosvásárhelyi Kulturális Központ szervezésében zajló, egész éves rendezvénysorozat egyik csúcspontjához érkezett – a hét végén stílszerű körülmények között nyílt meg a Barokk filmhét, ám ezt megelőzően ritka rendezvényt látott vendégül a Kultúrpalota.
Délután 6 óra előtt már jókora tömeg tolongott az előcsarnokban, ahol az art deco helyszínhez simán passzoló, Barokk új ruhában című divatbemutatóra várt a nagyérdemű. Hatkor teljes telt ház előtt lépett a mikrofon elé Lázok Klára szervező és konferanszié, aki a programot ismertette, majd a Haáz Bence és Haáz Márton duó játszott barokk műveket oboán, illetve fuvolán. Az adott kort felidéző muzsika után vonultak fel a fiatal iparművészek ruháit viselő lányok, a barokkot idéző, illetve abból táplálkozó, azáltal inspirált öltözékekben.
Elsőként Csobánczy Anna Zenóbia kreációit láthatta a közönség, a stilizáltan barokkos, enyhén szecessziós stílusjegyeket viselő, nagyrészt vörös-fekete öltözékek nagy sikert arattak. Szakács Ági merészebben bánt a színekkel, ruhái tarkábbak, kissé pajzánabbak voltak, a humort sem nélkülözendő, míg Márton Krisztina kreációi a hagyományos, esztétikus, a barokk korabeli öltözéket talán leginkább felelevenítő vonalat képviselték – szépen, ízlésesen. Szélyes Andrea ruhái egyrészt csak utaltak a korabeli öltözékre, másrészt szándékosan el is túlozták azokat, legyen szó akár testhez álló női ruháról, akár a rokokóra hajazó, vörös kreációról, míg Török Ilka öltözékei a barokkot elsősorban annak egykori vadhajtásain keresztül idézték fel: pillangók és gyümölcsök, ahogyan azt számtalan korabeli festményen is látni. László Beáta ruhái a mai és tegnapi női öltözéket – például a nadrágot és a térdszoknyát – ötvözték a barokkos elemekkel, míg Simon Lenke és tanítványa, Sălăjan Anca kreációi fekete-arany színekben, visszafogottan, korhűbben, de ugyancsak fantáziadúsan vitték a kultúrpalotabeli „kifutóra” a barokk szellemiséget. Az öltözékek alkotói nem barokk ruhákat szándékoztak alkotni, hanem a bemutató címéhez méltón mai, akár viselhető kreációkat mutattak be, olyanokat, amelyekhez a barokk világából merítették az ihletet. Amelyek választ adhatnak arra is, hogyan képzeli el a mai ember a barokkot, milyen lenne az, ha másképp formálódott volna a világ és vele együtt a közízlés. A hangulatos, telt házas és mégis családias bemutató igen nagy sikert aratott, a Palota előcsarnokánál alkalmasabb helyszínt nemigen találhattak volna a szervezők. Az egykori, felkért osztálytársak – hiszen Csobánczy Anna Zenóbia, Szakács Ági, Márton Krisztina, Simon Lenke és Haáz Bence a vásárhelyi művészetiben egymás mellett koptatták a padokat egykoron (a tudósítóval egyetemben) – és a meghívott iparművészek divatbemutatója remek hangulatban zajlott. Az azt követő rövid állófogadás után pedig az alkotók, a lányok és a nagyérdemű együtt vonult fel a Marosvásárhelyi Színházművészeti Egyetemig, ahol a rendezvénysorozat fővédnöke és az intézmény rektora, Gáspárik Attila üdvözölte őket a Barokk filmhét nyitóestjén. Mint mondta, az egyetem boldogan ajánlotta fel a termet azoknak, akik annyit dolgoztak ezért az évért. Az ötletgazdák, Orbán János és Szepessy Előd, valamint a szervezőcsapat elszánt, lelkes és fiatal emberekből áll, olyanokból, akik megidézik a barokk szellemet. Mert ez a szellem nem halt meg, érdekes ötvözetévé vált a reneszánsznak és a felvilágosodásnak. És Vásárhelyre igencsak ráfér – hallottuk Gáspárik Attilától, majd elkezdődött a filmhét első vetítése: a Peter Greenaway rendezte, Rembrandt alakját felidéző Nightwatching című produkciót tekinthette meg a közönség, azt az alkotást, amelyet méltán híres (és hírhedt) rendezője először Hollandiában performanszként, majd később színházi előadásként is bemutatott. A filmhét folytatódik, további rendezvényekben is gazdagodik a Barokk ősz, mi mindre visszatérünk.
Nagy Botond |
